HUNtasztikus

A nyári munkát befejezvén végre megkezdődhetett a két hetet felölelő utazásom az Egyesült Államokban, melyet New York közelebbi szemügyre vételével kezdtem. Aki úgy gondolja 10 képben nem lehet átadni azt a színes-szagos-zajos kavalkádot, amely a soha nem alvó város védjegye, az jól gondolja, de én azért teszek rá egy kísérletet. 

Révén a tervezett útba sok mindennek bele kellett férnie, New Yorkra mintegy három napot szántunk a barátaimmal. Ez arra volt elég, hogy Queens, Staten Island, Bronx és Brooklyn városrészek kihagyásával, múzeumokat futólag látogatva bejárjuk New York szívét, Manhattant. 

1. Az első jelentős látnivalónk kapásból az, ahova a legtöbb esetben megérkezünk a reptéri busszal, vagyis a Grand Central Station. Nem a semmiért kapta ezt a nevet, hiszen ezen a vasútállomáson 48 peron és hozzájuk 75 vágány várja az utasokat. Impozáns épületében ránézésre elférne a Nyugati, pedig ez csak az előcsarnok, a többit elbontották és a magas telekárak miatt a vágányokat a föld alá süllyesztették még a múlt század elején. 

2. A 42. utcáról 8 tömböt észak felé haladva elérjük a Central Park keleti sarkát. Maga a park 800 méteres szélességével és 4 kilométeres hosszával egészen Harlem széléig nyúlik, puszta méretével is lenyűgözve, elhelyezése pedig méltán teszi a világ leghíresebb parkjává. Érdekesség, hogy az eredeti városrendezési terveken nem is szerepelt, de a XIX. század első felében megugrott népesség zöldterület-igénye kikényszerítette és 1858-ban át is adták a nagyközönségnek. Bár sok eleme természetesnek hat, valójában az utolsó apró tavacska is gondos tervezés eredménye.

3. A park felénél járva, a víztározó kezdeténél visszatérhetünk az 5. sugárútra, ahol a Guggenheim múzeum tűnik ki környezetéből. Bár van pár belőle a világon, ez volt az első és nem más tervezte, mint a 20. század egyik legismertebb építésze, Frank Lloyd Wright. 1959-ben adták át és az absztrakttól az impresszionistán át a szürrealistáig minden stílusú műtárgyat megtalálhatunk benne.

4. Innen buszra szállva visszatérhetünk Midtownba, és irány a "Top of the Rock", vagyis a 70 emeletes Rockefeller Center 260 méteres magasságban lévő tetőterasza. Ha jól időzítünk, elcsíphetjük a naplementét, de fontos, hogy előre megvegyük a jegyeket online. Elsőre mellkasba vágó a 30 dolláros belépő, de ha valaki itt jár, ez a kilátó kötelező darab. Maga az épület sem semmi, hiszen az art deco stílus egyik ikonján állhatunk. 

5. Beesteledvén irány a Times Square, mely alig egy köpésnyire van. Nappal is páratlan élményt nyújt, az ember a világ közepén érzi magát, de este, kifejezetten egy kiadós eső után egészen páratlan. A körülölelő, több emeletes képernyők, fényreklámok és neonok színkavalkádja elbűvölő játékot lejt a nedves aszfalton, miközben a teret továbbra is átjárja a pirított hagymás hotdog illata. 

6. Dél-Manhattan felé érdemes keresztülhaladni Chinatown-on. Ha olcsón akarjuk megúszni a szuvenírvásárt, itt garantáltan megtaláljuk amit keresünk és az utcai árusoknál is bátran kipróbálhatunk egy-két ínyencséget. 

7. Elértünk a 2001-es tragédia helyszínéig. A két torony helyett a területet most két hatalmas, fekete márványból készült tátongó lyuk dominálja, melyeknek peremébe vésve az elvesztettek nevei sorakoznak. A hamvakból való feltámadás egyfajta jelképeként is értelmezhető, hogy ide épült a One World Trade Center is, mely 541 méteres magasságával uralja a város egét. 

8. Nem messze nyúlik a pénzügyi világ egyik legjelentősebb központja, a new yorki tőzsde székhelye, a Wall Street. A XVII. században itt húzódott az eredeti, holland város északi határa, innen ered a neve, valamint ide épült az egykori városháza is, amely ma Federal Hall-ként ismert, s melynek lépcsőjén George Washington, az Egyesült Államok első elnöke letette esküjét. 

9. Utolsó előtti megállónk New York koronadísze, a Szabadság-szobor. Sajnos a szigetre át-, illetve a szoborba feljutás igencsak költséges, de szerencsénkre Staten Island és Dél-Manhattan között 20 perces időközökkel ingáznak az ingyenes kompok, melyekről abszolút kielégítő kilátást kaphatunk. A szobor, illetve egy változata eredetileg Port Szaúdban, Egyiptomban állt volna, de az ottani pénzhiány és politikai célok miatt Franciaország úgy döntött a tengeren túli "nővér-köztársaságnak" fogja adományozni. 1884-ben készült el, felavatására pedig két évvel később került sor.

10. Végül, de cseppet sem utolsó sorban elérkeztünk a Brooklyn-hídhoz. Amit itt láthatunk, az az ország egyik legrégebbi függőhídja, a világ első acélsodronnyal készül hídja és több mint 1800 méteres hosszával 1803-ig a világ leghosszabbja. 84 méteres hídoszlopai egykor a város legmagasabb építményei közé tartoztak, 1883-ban adták át. 

Legközelebb Las Vegasból jelentkezem, ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!