Egy olimpiai önkéntes naplója Koreából, 2. rész
Út Koreába a jelentkezéstől a kiutazásig

tomi1.jpg

Majd 2 nap utazás után érkeztünk meg Gangneungba, amely számomra majd' 2 hónapig rezidenciámul fog szolgálni. Hosszú volt az út, de hol van még a vége?! Inkább kezdjük az elejéről! Ja egyébként voltam annyira ügyes és már az egyszer megírt magyar részt kitöröltem...

-              És mi a helyzet veled mostanában?

-              Zajlik az élet, nemsokára utazom Dél-Koreába.

-              Micsoda?? Dél-Koreába??

-              Aha, a téli olimpiára.

-              A téli olimpiára?? Versenyző vagy?

-              Nagy mosoly Neem, sajnos nem vagyok jó a téli sportágakban. Önkéntes leszek.

-              Dejóó! És hogy lehet kijutni oda? Regisztrálni kell?

Nos az elmúlt időszakban nagyon sokszor lezajlott ez a beszélgetés. Úgyhogy most leírom, hogy én hogyan jutottam el idáig, habár ez nem a szokványos út volt.  A nagy olimpiákra már évekkel a megnyitó ünnepség ünnepség előtt elkezdődik a jelentkezés. Ez itt sem volt másképp. 2016 tavaszától lehet regisztrálni és egy hosszú adatlap kitöltésével, majd egy „submit” gomb megnyomásával regisztrálni. Én valahogy nyár végén szántam el magam, hogy mindezeket megtegyen, legalábbis 3-ból 2-t, ami csak később, a jelentkezés lezárta után derült ki számomra.

Több ismerősöm is jelezte, hogy már kapott interjúra meghívót, vagy csak egy üdvözlő üzenetet, én viszont hiába vártam... Pár hetet meg adtam, de utána azért felnéztem a portálra, ahol megdöbbenve láttam, hogy rohadtul nem nyomtam meg a „submit” gombot. Ott lepergett az életem, és realizáltak, hogy újabb 4 évet kell várjak arra, hogy az álmom valóra váljon. (A várólistára hiába érkezett meg a jelentkezésem, nem kaptam visszajelzést)

tomi2.jpg

Viszont előző nyáron nagy szerencsémre írt egy ismerősöm, hogy van egy ismerőse, aki ismer valakit a Szervezőbizottságban (nem vicc, tényleg így történt) és szeretnének még tapasztalt külföldieket. Így én is látótérbe kerültem. Egy excel kitöltésével – név, tapasztalatok, jogsi stb. – és visszaküldésével (most megtettem � ) már újra látszott az alagút végén a fény. Nem sokkal később pedig már a Gratulálok emailt olvastam a fiókomban. Igazán szerencsésnek érezhetem magam, mert egyébként hosszú folyamat bekerülni. Rióba volt 2 interjú kör, különböző online trainingek, szóval tényleg nem egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen!!

Nem csak a jelentkezés menete hosszú, hanem maga az út is. Ahogy említettem, majdnem 2 nap volt mire ideértünk. Magyarországról közvetlen járat nincs, így mindenképp egy nagy városban át kell szállni. Mi a Qatar Airways-t és Dohát választottuk Annával, valamint egy 10 órás csatlakozást, hogy meg tudjuk nézni a várost. Vezetett túrán voltunk, ahol az összes 5 csillagos szállodát megmutatták, na meg igazából nagy a fényűzés arra felé. A reptérre ki-belépéskor kb hatszor kutatták át minket... Majd hajnal 2.59-kor indultunk tovább. Valószínűleg azért, mert beteg is voltam, én már a felszállás előtt elaludtam, a vacsoránál felkeltettek, de nem éltem a lehetőséggel, így a legközelebb már csak a reggelire és a leszállásra ébredtem.

A reptéren volt egészségügyi csekkolás is, úgyhogy nekem még lázat is mértek, és kérdezték hol lettem beteg. � Szöulban egy újabb 3 órás várakozás után indult a vonatunk, amely már a célhoz vitt. A végállomáson lévő önkéntesek nagyon segítőkészek voltak, egyből tuszkoltak minket kocsiba és útnak indítottak. Szóval jó sokat utaztunk, jó sok várakozással, de szerencsésen megérkeztünk.

Már az első teljes napon is túl vagyunk, tréninggel és ruha/akkreditált átvétellel fűszerezve, de ezt később, most én már az ágyba dőlök!

Tomi

tomi3.jpg

After 2 days of traveling we arrived in Gangneung, which will be my residence for 2 months. The journey was long, but the end is so far away... Let's start from the beginning. Anyway, I was so unlucky and I deleted the blog post, so I rewrite now...

- What's jó with you, Thomas?

- Everything is okay, I will be traveling to South Korea soon.

- What?? South Korea ??

- Yeah, to the Winter Olympics.

- Winter Olympics? Are you an athlete?

- * Great smile * Nooo, unfortunately I'm not good at winter sports. I will be volunteer.

- So good! And how can you get out there? Do I have to register?

 

Well, during the last weeks I had this conversation with so much people. So now I'm going to describe how I got to it, though it was not the usual way. For the big Olympics, the application is statts for years before the opening ceremony. The application started durin spring ön 2016. You must have to regiszter, fill out a long application form amd press the submit button. By the end of summer I did 2 of these things. After the registratiom deadline many of my friend write that they had received an invitation for the interview or just a welcome message, but I didnt ... I wait a couple of weeks, but then I looked up to the portal where I was shocked to see that I did not press the submit button . My life broke and they realized that I had to wait another four years to make my dream come true. (My waiting list came to my waiting list, I did not receive any feedback)

Last summer my friend told me that she has a friends, who  knows someone in the Organizing Committee (no joke, that's what happened) and they would like more experienced foreigners to the Team. By completing an excel - name, experience, driving license etc. - and returning back (now I did: D) I started to hope again. Not long after, I've read the Congratulations email in my account. I really feel fortunate because usually it is a long process to get involved. There were 2 interviews in Rio, different online trainings, so it's really not easy but not impracticable !!

tomi4.jpg

Not only the application process is long, but the way itself too. As I said, it was almost 2 days for us to arrive here. There is no direct flight from Hungary, so you must be change flight in a big city. We chose Qatar airways and Doha with Anna and a 10-hour connection so we could check the city. We were on a guided tour where all 5 star hotels were shown, and és saw that it is a luxury city. We started our way tó Korea át 2.59. Probably because I was sick, I fall to asleep after I took my seat. They woke me up for dinner, but I did not est, so I only woke up to have breakfast. At the airport there was a health check, so as I had fever the past 14 days they asked me where I get sick. � In Seoul, after another 3 hours of waiting, our train started to get to the finish line. The volunteers at the Gangneungba station were very helpful! So we traveled a lot, but luckily we arrived safely. We are already passed the first full day which contained training and uniform / accreditation pick up. Now I am going to bed, because I am really tired.

Tomi

A bejegyzés trackback címe:

https://huntasztikus.blog.hu/api/trackback/id/tr3613631978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2018.02.04. 10:56:22

Én egy nagyobb sportág világbajnokságán voltam önkéntes gimnazistaként, izgalmas munka, sok élménnyel.

Kövess minket!

Mi a téma?

süti beállítások módosítása